Egy versenyszervező mindenhetéből III

 

Munkáért kétféle fizetséget kap az elvégzője: pénzt és elismerést. A versenyszervező munkája – nem csak a Derbynél – ritkán van  érdemei szerint megfizetve. Nem a Forintra gondolok. A Derbyn kívül nem tudom és nem is érdekel, hogy ki kitől menyit kap. Az elismerés az, amit a galambásztársadalom nem érdem szerint osztogat. Részben túlfizet, részben garasoskodik

 

Kezdjük a túlfizetéssel. Keresni lehet mint Hamupipőkét azt a versenyszervezőt, aki csak megközelítőleg megérdemelné azt a szidást, amiben hetente részesül. Azt a menyiségű szitkot, számonkérést, hangos szót, gúnyt, kötekedést, élckedést és szemrehányást, ami csak a saját versenyszervezésünket éri, azt nem lehet munkával kiérdemelni. 

A minőségről nem is beszélve. Kíváncsi lennék, hány versenyszervező úszta meg munkáját személyes letámadás – sőt anyázás –  nélkül az évek folyamán.

Elővettem véletlenszerűen tíz esetet elemezni. Közös vonásuk a haragos hangnem és a tájékozatlanság. A galambász nem látja át az egész folyamatot, ő csak azt érzékeli, amivel szembesül. Például ha késik a kocsi és ő is elkésik otthon, már dühösen várja a beérkező szerelvényt. A kialakult hangulatban már érdektelen, hogy miért. A hibás ugyis a szervező. Pedig lehet, hogy előtte Kerepesen pont leszakadt az ég és állt a ketrecek pakolása, vagy dugó volt, vagy egy gyűjtőhelyen elveszett a kulcs, lebetegedett a tulaj, vagy visszalépett egy sofőr, vagy …  A szervező ilyenkor is megkapja jussát. 

Orvosságot erre a jelenségre sajnos nem látok. Beszélhetünk startról, szállításról, gyűjtésről, eredményszámolásról, pénzdíjról, kiírásról, ketreckiosztásról, honlapról. A megoldás a galambászatban legtöbbször nem fehér vagy fekete, hanem egy kompromisszum. És mindig akad olyan pont, amelyik adott galambásznak az ő saját szempontjából kifogásolható. Az összkép áttekintése helyett sajnos gyakran harag és felháborodás a tanácsadója. A balhét pedig a szervező viszi el.

 

Viszont ritka fizetség a dícséret. Akár skót szoknyát is viselhetnének a galambászok, akkor is bőkezűbbek lennének. Megkérdeztem Nagy S. Miklóst, mit szokott hallani úgy általában a derbyzőktől. A kérdés gyanútlanul érte, nem tudta, hogy írni készülök. Nagyrészt szidást, számonkérést, miért nincs itt, mért nem ez, mért nem az, mondta.

Na és jó szót, semmi? kérdeztem.  Az nem, mondta. Majd elgondolkodott és kijavította magát: De igen, egyszer megtörtént. Kóczián József egyszer mondta, hogy na ezt szépen csináltad. 

Titokban elszégyeltem magam: Nem én voltam a kívétel. Pedig okom volt rá bőven! Hát igen, én is galambász vagyok. 

 

Tisztelt versenyszervezők ! Nem kell felülni azok heccelésére, akik nem bírják indulataikat kezelni. A helyzet nem olyan súlyos, mint ahogy látszik. A galambászok nagytöbbsége tudja magáról, hogy ők ezt nem vállalnák be, és tisztelnek. Kár, hogy csendben. 

Mi lenne, ha az utóbbiak lennének a hangoskodók ?

Hozzászólás beküldése

*

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Elérhetőségeink

[email protected] ......... Élgalambjelentés: 06-70-630-6062, 06-20-215-2024, 06-70-904-7867, ............... Bankszámlánk: Erste Bank Gödöllő 11600006 - 00000000 - 65739109